Hier, je n'ai rien diné á 7 heures, parce que  je n'ai pas eu faim.

Ezt a mondatot mondtam ma francián, ami lássuk be, nagyon könnyű mondat. Ezt mindenki érti - aki egy kicsit is tud franciául -, de csoport nagy része nem vágta, miről van szó. Ami lehet, hogy nem az ő hibájuk, mivel eléggé hadarok, és még halkan is beszéltem. Velem van a baj?:D

De, ennél van egy sokkal fontosabb dolog!

7. hónapforduló Márkkal! (L) *.*
Sokkal és sokkal többet!!!

Ja, és hamarosan design csere, visszatérek a nem görgős modulokra...

Találtam egy tök jó kis izét, aminek a neve colour challenge. Vagyis ez illik rá. Beckynél láttam, ő pedig másnál látta, de szerintem a G-portálon sok mindenkinél fel fog tűnni. Nekem is nagyon tetszik.

A lényeg, hogy írj nekem a chatbe egy színt, és válaszolok. :D

Lila: 10 dolog a szobámról
Kék: 9 dolog a  családomról
Zöld: 8 dolog a testemről
Sárga: 7 dolog a gyerekkoromról
Narancs: 6 dolog a szülőföldemről
Piros: 5 dolog a legjobb barátomról
Rózsaszín: 4 dolog a szüleimről
Fehér: 3 dolog a személyiségemről
Szürke: 2 dolog a kedvenceimről
Fekete: 1 dolog arról a személyről, akit kedvelek

Már tegnap el kezdtem írni egy új bejegyzést, de végül is sok minden közbe jött, úgyhogy nem tudtam befejezni. Rövid beszámolóval jövök arról, hogy milyen volt az osztálykirándulás, aztán olvasom tovább az Erőt, mert ettől jobb kedvem lesz, mint amilyen eddig volt...

Osztálykirándulás...
...időpontja: 2012.05-09. - 2012.05.11.
...helye: Salgóbánya

május 9.
Kilenckor indult a vonatunk a Keletiből, aztán Hatvanban átszálltunk, végül pedig fél 12-re értünk Salgótarjába. Előtte még a Keletiben gyülekeztünk, vártuk az embereket, és Márk kijött elém meglepetésből. Nagyon örültem neki, tök aranyos volt. :) <3 Az odafele út tök jó volt, meleg is volt, Tarjánban még egy fél órát dekkoltunk, mert nem jött a busz (ott ilyen helyi járat van, fain szerintem). Voltunk 31-en, szóval velünk dugig lett a busz, főleg azért, mert csomagjaink is voltak, pakoltuk őket egymásra, egymás ölébe ültünk, de még így is alig fértünk el, gondolom az összes helyi már utált minket. Végállomásnál szálltunk le, onnan még mentünk egy jó pár métert a szállásig (Medves akármi a neve), aztán mikor már közel voltunk hozzá, az ofőm benyögte, hogy még másfél kilométer a szállás. Végül is viccelt, de én tökre kiakadtam rá. A szállás szép volt, harcot vívtunk a két négyes szobáért, amit végül megkaptunk. A folyosót imádtam, az nagyon jól nézett ki, igazából nem is tudom mihez hasonlítani, de majd ha lesz róla kép, rakok ki. Első nap a kipakolás után Gabcsi meg Kagyló csináltak egy Egy perc és nyersz játékot. Az osztály két csapatra volt bontva, és az eleje nagyon gáz volt, mert mi kaptuk mindig a legnehezebb feladatokat, aztán amikor én jöttem, izgultam, hogy mit kapok (aztán végül egy vizes palackot kellett feldobnom az asztalra, amit még a játék indítása előtt megcsináltam.) Aztán jött a vacsora, rántott hús volt petrezselymes krumplival, majd vacsi után mentünk Tarjánba a csillagvizsgálót megnézni. Az első napon mindenki tök ideges volt, hogy az ofő semmi szabadidőt nem hagyott nekünk. Vagy három órát eltöltöttünk a csillagvizsgálóban, szerencsére lefoglaltuk az üléseket, aztán megnéztük a legfényesebb csillagot, a Marsot, a Szaturnuszt és a göncölszekeret is. Az tök szép volt. 

május 10.
A reggeli hidegtál volt, utána egy négy órás túrával kezdtünk (17 km), de nem is volt vészes, csak akkor fáradtam egy kicsit el, amikor mentünk fel egy várba. Előtte megnéztünk egy bányatavat, az nagyon nagyon szép volt! :O Egy bácsi fürdött is benne, mi pedig kiültünk a szélére, és csináltam egy csomó képet Adri fényképezőjével. Utána indultunk a várba, az odaút is tök jó volt, nagyon szép helyeken mentünk, de a végére már kezdtem egy kicsit unni. A túra után bementünk egy boltba, ami ilyen utolsó kis putri hely, ki volt fosztva, és épp hogy tudtam venni ebédre egy ivós joghurtot meg egy üveg vizet és egy szem paradicsomot. De a paradicsom nagyon finom volt, azon meglepődtem. A kis ebéd után egy majdnem fél órás kidobót játszottunk a tornateremben, ott nyertek a lányok, aztán mentünk az uszodába fürdeni. Fel lettünk véve videón, ahogy egymás kezét fogva állunk a medence szélén, és behúzzuk egymást a vízbe. Azt nagyon élveztük, utána pedig mentünk ki métázni. Azt is az én csapatom nyerte, én is egy csomószor befutottam, és kétszer el is hagytam a telefonomat. Méta után volt a vacsi (vagy lehet előtte, nem emlékszem), sertés hús volt rizzsel. Este a fél osztály lebukott az ofőnél, ahogy cigiztek meg ittak, én pedig hálás vagyok a szerencsémért, hogy nem ittam semmit, és nem is cigiztem. 

május 11. 
Rántottával kezdtünk, utána pedig játszottunk egy számháborút, két menetből állt, az első döntetlen volt, a másodikat pedig mi nyertük, szóval eddig az összes versenyt az én csapatom nyerte. Méta után pedig bekajáltunk Salgótarjában, aztán mentünk haza, és hatra már a Keletiben is voltunk. Márk kijött elém, és hozott milkát nekem, tök aranyos volt.:) Láthattam kb öt percig sem, szóval a délutánom eléggé el lett szúrva... Mindegy.

Ma nálam alszik, remélem, addigra már meg tudok mozdulni, úgy fáj mindenem. :D

És a képek...
1. kép: a bányató
2. kép: a szállásunk
3. kép: a vár, ahol voltunk

Na, hétvége előtt ez az utolsó jelentkezésem, ugyanis megyek három napra Salgóbányára osztálykirándulásra (ma Máté leszólított a suliban, hogy rohadékok vagyunk, amiért mi nyertük el év elején a szabadnapot :D), és nagyon jó lesz. Néha rám tör, hogy semmi kedvem menni, de végül is mindegy, mert utána mindig izgatottan várom. :) 

Ma pedig emmától kaptam egy díjat, amit még sosem kaptam, és tiszta büszke voltam magamra, amiért most mégis kaptam. :D Emmának köszönöm! *-*

A szabályok egyszerűek:
1. Köszönd meg neki, és linkeld be, kitől kaptad.
2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.
3. Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek.

7 dolog magadról:
1. Szeretek vizipipázni.
2. Szeretek a barátaimmal bulizni.
3. Szerelmes vagyok.
4. Kedvenc előadóm lassan három éve Eminem. 
5. Filmmániás vagyok.
6. Szeretem bejárni Pestet (főleg a hidakat)
7. Volt egy időszakom, amikor gyakran cigiztem.

Akinek tovább szeretném adni a díjat:
anda
audrey
becky
Tommie
Misa
imparfaite
emma

Igen, ez nem 15, de ezeket az oldalakat nagyon szeretem. :)

Na, ennyi voltam, jó mulatást ebben a három napban! :)

Az embereknek döntéseket kell hozniuk. Én is döntöttem: veled akarom leélni az életemet. Nem számít, hány éves vagyok, nem számít, mi volt, mi lesz, az számít, amit jelenleg érzek. És jelenleg nincsen olyan élet, amit el tudok képzelni nélküled. Ha másra próbálok gondolni, csak hatalmas, mély sötétséget látok magam előtt, de újra és újra felbukkansz benne valahol. Látom magam előtt a mosolyodat. Hallom a fejemben, ahogy hozzám beszélsz, hallom a hangodat, érzem az érintéseidet. Érzem, hogy szeretlek! Tudom, hogy nem bírnám ki nélküled. Tudom, hogy képes lennék téged akármeddig szeretni, hiszen igazából szeretlek!
Mindent túl élek melletted, mi is mindent túl élünk. Csak örömteli pillanatok kellenek veled. Csak azt akarom, hogy mindig örülj, ha velem vagy. Sose legyél szomorú. Mindig tudd, hogy van valaki, aki az életénél is jobban szeret., sőt mindennél jobban szeret. 
Szeretném mindig fogni a kezedet, érezni a bőröd melegét. Mindig szeretnék neked segíteni, ahogyan csak tudok. Tudom, hogy gyakran teljesen idióta vagyok a közeledben, és tudom, hogy néha a legszívesebben a falba vernéd a fejed a hülyeségeimtől. Tudod, néha én is. 
Van, amikor haragszom rád. Van, amikor megbántasz, de akármennyire mondom magamban, hogy nem, most nem török meg... egyszerűen nem megy. Amint meglátlak, rám mosolyogsz, megfogod a kezem, a tudatom egy része elszáll, és vígan koktélozik valahogy a felhők közöd. És a szívemmel veled vagyok. A tiéd vagyok. Minden porcikám feléd húz, mindenem a tied. A szívem, az eszem, a lelkem, a testem, mindenem. Nem akarok senki mást, azt akarom, hogy csak egymáséi legyünk. Akárhányszor megcsókolsz, a testem mintha elolvadna, és csak a csókjaid tartanának mégis egyben. Engem egyedül Te tartasz egyben. 
Nemrég ezt olvastam egy könyvben:

Gondolj valamire vagy valakire, amiért vagy akiért hálás lehetsz. Ha van olyan, akit mindennél jobban szeretsz a világon, válaszd őt. Koncentrálj rá, és gondold végig, mi mindent szeretsz benne, amiért hálát érzel. Ez után, magadban vagy hangosan, mondd el neki is, hogy mit szeretsz benne és miért vagy hálás, mintha csak ott lenne veled. Egyetlen okot se hagyj ki. Akár konkrét helyzeteket vagy pillanatokat is felidézhetsz, mondd azt például, hogy "Emlékszel, amikor...?" Közben pedig érezd, ahogy a hála egyre jobban betölti a szíved és az egész tested.

Ezt csinálom most. Az egész testemet átjárja az a mérhetetlen szerelem, amit irántad érzek. 
Maradj velem örökre!

Jace: "There is no pretending, " Jace said with absolute clarity. " I love you, and I will love you until I die and if there's a life after that, I'll love you then."

Clary: "I love you, Jace Wayland-Herondale-Lightwood-whatever you want to call yourself. I don't care. I love you and I will always love you, and pretending it could be any other way is just a waste of time."

Tegnap Székesfehérváron már el kezdtem írni egy bejegyzést, de sikeresen kiléptem belőle, pedig már tök vidám hangulatom lett tőle. Szóval most újrakezdem. 

Fehérváron egyébként a nagynéném és a vőlegénye lakik - szeptemberben lesz az esküvő -, náluk voltunk grill-partyra, ami tök jó volt. Nagyon szép házuk van, és tele van tükörrel, azt hiszem, kilenc tükör van összesen a házban. És rengeteg szoba, ott jó nagy bulit lehetne csapni. Ettünk egy csomót, nekem már fájt a hasam a végére, de volt eper, az pedig az egyik kedvenc gyümölcsöm, csak hát a bolti epernek körülbelül semmi íze nincs, szóval muszáj volt cukorral édesíteni. Meg tejszínhabbal. Fehérvár előtt - vagyis pénteken - pedig az unokatesóm ballagására voltam hívatott. Peti most ballagott a középsuliból, eddig Szentendrére járt tanulni. Most már örül, hogy elmehet onnan. Egyébként egészen jól néz ki, az aula tök király szerintem. Elég unalmas volt másfél órán keresztül ott álldogálni magassarkúban - ja, tényleg, vettem egy éktalpú, zárt cipőt, nagyon jó! Peti próbált nagyon komoly lenni közben, de végig ott vigyorogtunk rá, szóval nem ment olyan könnyen. Aztán átmentünk hozzájuk Leányfalura, ott voltunk fél 11-ig. Javarészt Nimróddal (három éves kisfiú, imádom *-*) foglalkoztam, de ha épp nem vele, akkor Danival és Petivel beszélgettem. Láttam pár képet magamról, amik nem voltak olyan vészesen, de biztos vagyok benne, hogy a jövőévi családi naptárba a legrosszabbak fognak belekerülni. :) 
Ma pedig Márknál aludtam, tizenegyre odaértünk hozzájuk, és nagyon jó volt vele aludni! :) Ma ők is mentek Fehérvárra, jövőhéten pedig az érettségi miatt délutáni tanítása van, szóval kedden bemegyek elé, hogy legalább egy kicsit lehessünk együtt, mielőtt megyek osztálykirándulásra. Salgóbányára megyünk, nem  tudom, említettem-e, három napra, mert nyertünk egy plusz napot még év elején valami vetélkedővel. Fogunk métázni! Na, majd holnap jelentkezem, holnap fogok bepakolni. 

Most már ez az a szám, amit akárhányszor hallgatok meg, mindig bekönnyeztet... <3

MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK MÁRK!!! <3 

Tök jó mostanában ez a sok laza nap. Holnap csak négy órám lesz, ha bemegyek órákra, mert nincs elsőm, és anya elkér az utolsó kettőről, hogy legyen időm elmenni a cipőmért, aztán megyünk unokatesóm ballagására - amire még nincsen meghívó. Jövőhéten megyünk osztálykirándulásra szerdától péntekig Salgóbányára, ami elvileg jó lesz, majd meglátjuk. Szombaton pedig Székesfehérvár Bettiékhez. 

Ja, és nézzétek meg a Mission Impossible-t (Fantom protokoll)! Tom Cruise játszik benne, de az nem is lényeg. A film elvileg jó, az eleje Budapesten játszódik. A helikopter elrepül a Parlament felett, a bazilika felett és a Keleti-pályaudvar felé is (anya munkahelye látszik -> piros tetős ház). A Keleti át van alakítva, és mellé odarakták a Big-Ben tornyát. :D (Y) Kreativitás.

Sosem írtam még teljes fantasy történetet, olyat pedig pláne nem, aminek tisztán láttam a folytatását magam előtt. Akárhányszor megnyitom a wordöt, hogy tovább írhassam a cselekményvázlatát, mindig jön valami újabb és újabb gondolat, amivel lépést kell tartanom. Alig bírom utolérni a gondolataimat. Eddig akárhány történetet akartam írni, mindig az történt, hogy egyszerűen már nem akartam tovább írni. Nem volt ötlet, kedv vagy bármi más, ami akadályozta az írást. Kivéve most, és esküszöm, lekopogom, mert ezt nagyon meg szeretném írni. Vannak ennél fontosabb dolgaim is, igaz, de amíg egyedül vagyok a szobámban, a gondolataimmal, addig mehet. Mindenben keresem az összefüggést, kis részleteket írok meg, amiket be akarok építeni a sztoriba. Hogy ne felejtsem el őket. Már most annyi szereplőm van, pedig még sokkal több lesz. Már el is készítettem a családfát, aminek a fele szerencsére nem lesz benne a történet kulcsfontosságú részeiben. Talán csak említésként, majd eldől. 

Ezenkívül újra kezdtem olvasni a Csontvárost és a Hamuvárost - vagyis már csak a Hamuvárost, mert a Csontvárost már elolvastam. Az a jó, hogy amióta a harmadikat is elolvastam, azóta teljesen egyértelműnek találok jó pár részletet, amiben csak a harmadik részben hívják fel a figyelmet. Ez főként Clary és Alec kapcsolatáról, valamint Clary és Jace kapcsolatára mondható el igazán. :)